Egyedül a világ közepén

Lassan leszáll az este, csak én ülök a padon

És tudom, hogy az élet rövid, épp ezért most hagyom

Hogy elragadjon ma este a magány, és a talány

Hogy miért vagyok egyedül a világ közepén, s talán

Tudom a választ, ami megváltoztat mindent

Hisz az árnyékom az egyetlen, ami visszaintett

Mert ez egy olyan hely ahol elveszhet a hited

Ahol tudod, hogy a múlt még fáj, mert még sokra viszed

Még fáj minden perc mit magam mögött hagyok

Még fáj, s égeti szívem, és sebei már nagyok

De nincs választásom, ez az én sorsom

De nincs választásom, ez az én sorsom

S ha elveszek, ez fenn marad majd rólam és meglátod

Hogy egyedül a világ közepén miért kell állnod

Hallod most hogy szól belőlem az elnyomott lélek?

Hallod most hogy szól belőlem az elnyomott lélek?

Van ember ki azt mondja, hogy lehet itt még remény

De az élet az nem változik, marad ilyen kemény

S csak egy dolog van ami kérek tőled, és ez csekély

Soha ne add fel, igen, mert mindig lehet esély

Itt egyedül a világ közepén nincsenek szavak

Megmaradt pár érzés, de eltűnt már a harag

Amit éreztem a világra, mert eldobott magától

És ezért nem félek, míg élek többé a haláltól

Refr.

Átsírt éjszakák, elvesztett barátok

A világ közepén magadat egyedül találod

És csak áldod azt az órát, amikor nevetett a szád

Hiányzik az a valaki, aki társként gondolt rád

Fájnak a percek, amiket együtt töltöttetek

Szívedbe marnak az emlékek, az együtt töltött hetek

Fáj minden perc mikor, magányosan fekszel az ágyban

Rossz belegondolni, de egyedül vagy a világban

Tudod, magányosan tengetem életem a világ közepén

Sokan mondogatják nekem, nyugi van még remény

De nem hiszek nektek, kicsit bizonytalan vagyok

Az életben nem tudom azt, hogy kire mikor számíthatok

Ha baj van, minden egyes ember hátat fordít nekem

Kemény lett az életem, és ezt nektek köszönhetem

Na de várjatok, egyszer, majd ha alkalmat találok

Kitörök a semmiből, és azt nem háláljátok

Meg. Amit egyenesen tőlem kaptok majd

Úgy fogtok majd nyivákolni, mint egy siketfajd

A világ közepén, egyedül állok, és várok

Várok valamire, vakul kergetek egy álmot

Egy álmot ahol magasan a fellegekben szállok

Boldog vagyok attól, hogy letekinthetek rátok

Lenézek az emberekre, sok hibát meg látok

De nem tudom, hogy rám nézve ez áldás-e vagy átok

Ha átok, akkor szép lassan csendben odébb állok

És a picike kis falumba csendben visszamászok

Hisz a világ közepén, az élet csendes és nyugodt

Ott álok középen, mint angyal mi megbukott

Síri csendben nézek a napra, és várok a napra

Amikor a világ minden tarka sarka, arra

A gondolatra ébred, és feléled

A világ közepén egyedül, biztos, hogy véged

Refr.

A világ közepén egyedül, biztos, hogy véged

Még mindig nem értem, hogy mi értelme a létnek

Ha a népek amik félnek, és jót már nem remélnek

Vajon eléri őket is az érzés, amitől feléled

Majd minden világ, amit összerombolt elménk

S ha azt megtennénk, hogy feladjuk a harcot

Vajon el tudnánk e viselni ezt a nagy kudarcot

Hogy már nincsen ami megmaradt, ami életben tartott

Minket és a világunkat, de még nem tudod, hogy miért?

Nem tudod, hogy miért nem érinted meg mások szívét

Pedig ha megtudnád minden, másként lenne

Mindenki megértene, és érted sokat tenne

Boldog lenne mindenki, mindenhez lenne kedve

Érded miről beszélünk? Ez az élet rendje

Ha te is így csinálnád, kicsit nyitott lennél

A világ közepén, te sem egyedül ülnél

Talán egy csajjal? Talán boldogan?

Mindegy, hogy miként, de nem magányosan

Ne hidd azt, hogy a sült galamb a szádba berepül

Ha így gondolkodsz, akkor maradj inkább egyedül

Refr.

A világegyetemben van egy apró világ

Ami csak az enyém, ahol senki se lát

Ahova elbújhatok, hogyha valami bánt

Ahol nem érhet vád, hogyha szakad a gát

Tépázott szavam szakadt szárnnyal szárnyal

Odakint a Gonosz sötét árnnyal árnyal

A titkokat vadul kutatva vájkál

A múlt fájdalmas útján járkál

Tűz ég a szemeiben

Gőgös vér folyik ereiben

Összeroppantana, hogy hallja

Kell kezeiben, de itt az elme

Egy hely ahova elbújhatok

Ha kell gyenge, vagy erős vagyok

Minden pillanat, minden szó, minden dal

Itt születik minden, ami az érzésekről vall

Minden titkom, minden belső hang amit csak a fejem hall

Ha éppen nyugalom tör rám, vagy az agyam besokall

Nincsen fal, de van egy tér, ami az átlagtól eltér

Ahol a jó és rossz érzés egymással megfér

És ez tartalmaz egy hegynyi hatalmas elegyet

Ezek közül ragadok minden alkalommal el egyet

Most felelősséggel tartozom mindazért amit mondok

Lehet, hogy folytatása lesz, hiába teszek pontot

Persze van úgy, hogy nehéz, hogy nem mozdul a kéz

De a saját világomban nincs ember aki lenéz

És ha megáll az ész, akkor sincs semmi vész

Szinte megáll az idő, amíg nincs teljesen kész

Mert a közepén én vagyok egyedül én, csakis én

Ide nem jön be senki, ide nem jön be a fény

De nekem nem is kell a dicsfény vagy a fejemre glória

Úgyis porrá lesz mindenki, ha fedi majd a fólia

Nem emelkedek fel, amikor a mélybe jutok

Maradok neked én, feketén, mint a szurok

Refr.

Oldal: Egyedül a világ közpén
Children of Distance - © 2008 - 2026 - childrenszoveg.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat